Leírás
A Szatipatthána szutta, az éberségről szóló tanítóbeszéd a Buddha egyik legkiemelkedőbb tanítása, a korai buddhizmus alapvető kanonikus szövege. Azt a meditáció-sort foglalja össze, amelynek lényege a szati, vagyis az éber jelenlét: az a figyelem, tiszta tudatosság és nyitott szív, amely a valóságnak megfelelően ismeri meg a jelenségeket, és amelynek módszeres kifejlesztése végső soron a Nibbána megvalósításához, a bölcsesség tökéletességéhez és a meghaladhatatlan szabadsághoz vezető egyenes ösvény.
Jelen munka a tiszteletreméltó Análajó PhD-kutatásának és szerzetesként szerzett gyakorlati meditációs tapasztalatának összefoglalása. Behatóan megvizsgálja az éberség-meditáció jelentőségét és gyakorlatát a tanítóbeszédben foglalt kifejtés alapján a korai buddhizmus kánoni és filozófiai kontextusában, és ezzel új távlatokat nyit e gyakorlattal kapcsolatban.
Alapvető útmutatásul szolgál azok számára, akik most ismerkednek a buddhista meditációval, és további gyakorlásra inspirálja azokat, akik már ezen az úton járnak; ugyanakkor számot tarthat minden olyan kívülálló érdeklődésére is, aki szeretné mélyebben megismerni az emberi elme működését.